A botnak mindig két vége van, amíg bot a neve.

 

A botnak mindig két vége van, amíg botnak nevezhető.

A botból bármely oldalról is, ha végeket levágjuk, újabb végek lesznek, és továbbra is marad az alapigazság, hogy a botnak két vége van.

Bármekkorát is vágnak le a bot végeiből, a botnak ismét lesznek végei, rövidül, de bot marad.

Egy idő után aztán botról sem beszélhetünk, hisz a bot kifejezés megfelelő méretet takar.

Ugyanez a helyzet az emberi társadalom terén is.

A társadalmak is mindig valamilyen módón tagozódtak, és tagozódnak. A Francia forradalom óta vált fogalmi jelenségé a jobb és baloldal

Természetesen az összes társadalmi rendszerben volt, van, és lesz jobb, és baloldal, ezért, a társadalmi tagozódásnál mindig létezett valamilyen formában a középen álló többség, vagy akár kisebbség, illetve a jobb és a baloldal, továbbá egyéb tömörülések, illetve kisebb, nagyobb csoportosulások.

Azonban a társadalmaknál teljesen mindegy, hogy miként tagozódtak, és tagozódnak, a tagozódások összessége alkotja a teljes társadalmat.

Logikus tehát, hogy mindig létezni fog fogalmilag a jobboldaltól még jobbra állok, melyeket most ultrajobboldalnak neveznek és a baloldalra állok szélén is lesznek mindig mégínkább balra állok, mely csoportosulásokat most ultrabaloldalinak, neveznek.

Ezen ultrajobb és ultrabaloldal, amelyek talán csak azért ultrák, mível valóban a legszélén állnak, mivel mindig van legszéle.

Amúgy a jobb és a baloldal mindig középre törekszik, mível tartós hatalmat csak középen lehet hosszabbtávon intézményesíteni.

Társadalmakon belül tehát, mint botnál a végek, nem létezik olyan helyzet, hogy ne legyen jobb és baloldal, és azon belül is a tagozódások, vagy mint a botnál, eleje és vége, vagy csak vége előtti rész, vagy egyéb részei

Nem az a baj tehát, hogy van jobb és baloldal, melytől mindig vannak jobbra, avagy balra állók, netán odaszorulok, tehát kiszorítottak, akiket elneveztek szélsőjobb, és szélsőbaloldalnak. A jelenség tehát törvényszerű, és újratermelődik. Egy másik  kisebbség erős érdekképviselettel a társadalomnak, ezeket a részeit tárgyalás, érdekegyeztetés helyett,  a társadalom egészéből  ki kívánja vágni, mint a társadalomnak nem kívánatos részeit, azaz megsemmisíteni.

A botnak tehát mindig lesz két vége, bármilyen kicsi rész marad is a középen.

Mindig lesznek hisztériakeltők, történelmi dolgokat félreértelmezők, mutogatók, akik az ugynevezett szélsőjobbot és a szélsőbalt le kívánják takarítani a pályáról, hogy ezzel saját maguknak nyerjenek teret.

Ezek a rétegek, kisebb csoportok a jelenlegi szélsőjobbot, és a szélsőbalt, középre ráerőltetetve akaratukat, azt akarják elérni, kikövetelni, hogy a jobb és a baloldaltól határolódjon el, és törvényt alkottatni minden nem középen állóval szemben. Ezek a hisztériakeltők a törvény ereje mögé bújva kívánják felszámolni azokat a társadalmi csoportosulásokat és rétegeket, amelyek nekik nem tetszenek.

Alapjában lehetetlen vállalkozás, mivel azok eltávolítása a társadalmi egységet is felszabdalja, a végén nem lehet már társadalomról beszélni.

A bot erre a legjobb példa, addig faragják a két végét, amíg megszűnik botnak lenni.

Ki kell jelenteni, hogy szükség van a szélsőjobb és a szélsőbaloldalra, melyek, ha le lesznek nyesve, akkor automatikusan a tőlük középre állok, lesznek a szélsőjobb és a szélsőbaloldaliak.

A társadalmat, mint a botot rendszerében kell elfogadni, és meg kell tartatni a társadalom egészét, miként a botot is egészben.

A bot végeit nem levágni kell, hanem a feladata szerint kell használni.

A bot végei soha nem vehetik át a bot többi részének szerepét.

Pont ezért a társadalmakon belül a többségtől, akár a tömegtől eltérő kisebb csoportosulásokat nem megszüntetni kell.  A megszüntetést erőltető a középen megfészkelt ámde kicsi csoport, nem a többséget képviseli, általában hanem kizárólag saját magukat, melytől ők is szélsőségesek talán új fogalommal az elkülönülök, azonban ők is hangosak és csak a saját érdekeiket helyezik előtérbe. Nem érvekkel szólásszabadság előtérbe helyezésével érvelnek, riogatással, egyéb fenyegetőzésekkel, a töke zárolásával, a nemzetközi nyomás elővételével, a valóban a többséget akár lelkileg is erőszakos módón akarják elnyomni, mely egészséges társadalmi felépítésnél szintén lehetetlen.

Az ugynevezett elkülönült csoportoknál is vannak szélsőségesek.

Hiszen ahol tömörülés van, ott kell lenni szélen állóknak.

A társadalom akkor érett, ha a többség akarata nem erőszakkal, hanem meggyőzéssel érvényesül, és a többség akarat nem a kisebbségek ellen irányul.

A fejlett társadalomban a többséget nem lehet elnyomni, a kisebbségek jogaik, az emberi méltóságuk pedig biztosított.

Az értelmes többségnek fel kell ismerni a saját védelmében a társadalmi tényeket, és azt hogy a társadalom változik, de az egység mindig az aktuális többségen múlik.

Nem lehet többségről beszélni akkor, ha nincs kisebbség.

Az a társadalom mely önmagát csonkítja, halálra van ítélve, ahogy a bot, ha a végeit folyton faragják, megszűnik botnak lenni.

Nem igazak azok a bibliai kijelentések, hogyha megbotránkoztat az egyik szemed, vájd ki, nem igaz az sem, hogy tépd le a vétkező kezed.

Mit teszel akkor, ha a másik kezed is vétkezik, mível tépd le. Mit teszel akkor, ha a másik szemed is megbotránkoztat téged miközben már valahogyan a kezeidtől megszabadultál.

Hajlandó leszel vak lenni. Valahol vakság az is, ha a más véleményétől eleve elzárkózol.

Mit teszel akkor, ha az agyaddal van a baj, melyből tudvalevően egy van, hogy szabadulsz meg az agyadtól, ha agyad vétkezik, hiszen az agy amúgy is benne van az összes vétkezésben.

Mit teszel, öngyilkosságba menekülsz?

Az agyonfarigcsált bottal még öngyilkos sem lehetsz.

Vannak továbbá más testrészeid is, mely részekkel szintén vétkezhetsz, akár bűnt is elkövethetsz. Az ember úgy egységes, ahogy a biológiai fejlődése során kialakult.

A társadalom is úgy egységes, ha minden rétege és személye részt vehet diszkrimináció nélkül a társadalomban.

Azért lett két szeme, és lett két keze az embernek, mert úgy jobban tudja teljesíteni a rá rótt kötelezettségeket

Nem a test egységét kell szétdarabolni, hanem a test egészét kell megmenteni.

Logikus az is, hogy nem a társadalmat kell szétdarabolni, hanem a társadalom egységét kell megerősíteni. El kell ismerni azt, ahogy minden emberkülönböző, melyek összessége alkotja az emberiséget, ugy a társadalmi rétegek is különbözőek, melytől azonban mind a társadalom egységes része

Az oszd meg és uralkodj az csak a diktatúrának az érdeke. A diktatúra az sokféleképpen megjelenhet.

Ma a társadalmakon belül szűk csoport diktatúrák vannak előtérben.

Diktatúrák azok nem jobb és bal kérdése. lehet középről induló is.

Diktatúra az egy erőszakforma, melyet akár a többség nevében is megvalósíthat.

Tény azonban az, hogy a diktatúra, ha vizsgálat tárgyává tesszük, mégiscsak egy személyhez, vagy szűk csoporthoz kötött.

Akinél a töke, azé valójában a hatalom. ha pedig valaki, vagy valakik hatalmat szereznek valamely más módón, akkor az első dolguk a tőke megszerzése. A tökét ezért is, így vagy úgy, szűk csoportok birtokolják. A szűk csoportok a hatalom, és a töke megtartása miatt politizálnak a legerőteljesebben.

A mai társadalmak azonban mégsem egyszerűsíthetők le a boton való jobb, bal, közép tényeire.

A társadalom egésze, és az azon belül való tömörélések folyamataiban alakulnak.

 

Vannak olyan tömörülések mely tömörülések képesek a szélsőbalból átmenni a szélsőjobba is, akár középen keresztül haladva bakugrásokkal, vagy a középet egyszerűen kikerülve.

Aztán vannak olyan ma középen lévő tömörülések, amely tömörülések terrorizmussal szerezték meg a középső helyet.

Ma ezen középen lévők a terrorizmus üldözői akár kvázi terrorista módszereket megszégyenítő módón is.

Akinek sikerül a terrorizmussal célt érni az ENSZ tagja lesz, akinek nem sikerül az üldözött lesz.

Természeten az erőszak minden formája ellen fel kell szólalni, hiszen a társadalmak akkor tudnak megfelelő módón fejlődni, ha az békés módón változik, és fejlődik.

Azonban mégis lehetségesek olyan esetek jelen világunkban hogy ez társadalmi réteg, vagy népcsoport, vagy nemzet, az elnyomás miatt, csöndben elsorvad, és elhal helyett, a terrorizmust vállalják, mondván  ha  nem tesznek semmit az elnyomás ellen, akkor biztosan elmúlnak, ha pedig tesznek, akkor valami reményük van a megmaradásra.

Természetesen a terrorizmus még se lehet semmire megoldás.

Mégis néha a terroristák győznek, és a sikerük után, mint tudjuk a történelemből elismert nemzet lesz, ENSZ tag stb.

Az terroristavezetők a hazájukban utána elnökök miniszterelnökök, a hazájának kiemelten elismert polgárai lesznek.

Fel lehet tenni a kérdést, hogy a terrorizmus módszerekkel való gyilkolások, melyek között általában csak ártatlanok vannak, lelkileg is megmagyarázhatók- e. Biztosan nem.

Azonban fel kell tenni a másik kérdést is. Azon tömörülések, nemzetek, akik elnyomják a kisebbséget, vagy más nemzeteket, és lassú vagy gyorsabb halálra ítélik öket, az általuk kitalált uralmi rend megtartása érdekében, nem gyilkosok-e ők is.

Ki lehet- e jelenteni, hogy e tömörülések, illetve a tömörülések által irányított országok nemzetek többszörösen hidegvérű gyilkosok, hiszen a saját nemzetűket is kiteszik veszélynek?

A szólásszabadság ezt megengedi-e?

A nemzetközi törvények és szokásjogok, valamint a nemzeti törvények az uralkodó nemzeteknek és csoportoknak adnak igazat.

Ezt a kérdést a saját lelkiismeretével rendezze az ember.

Van lehetőség a békés módón való önrendelkezési jogok kivívására.

A média a hírközlés visszafordítható az uralkodócsoportokra, ahogy a puska is.

Az a nép, az a csoport, mely egységesen békés utón lép fel, vagyis nem lép fel, de leül, és addig valóban semmit nem tesz, míg a politikai akarat kellő módón nem lesz irányukban, akár a  saját vérük árán is, a kezdeti elhurcolások és fogvatatások árán is, rövidebben és hatékonyabb módszerrel vívhatják ki az önrendelkezési jogokat, vagy egyéb számukra kívánatos dolgokat..

Az erőszakmentes békés megmozdulások, amúgy is elfogadható megoldás a békés többségnek.

A társadalomban lévő tömörüléseket vizsgálva, ha csak a tömörüléseket magát nézzük, akkor minden tömörülésnek is megvan a maga jobb és baloldala.

Társadalmi megítéltetés szerint a középen lévőknek a jobb és baloldala akár ultra jobbosabb és balosabb is lehet nézetei szerint, mint a ténylegesen a jobb és bal oldali tömörüléseknek a tagjai.

Mi a helyes és mi volt a helyes a mai társadalmi felfogás szerint, amit a gyakorlat alá is támaszt, mindig az uralmon lévők határozzák meg.

A mai társadalmi morál szerint általában helytelen a halálbüntetés kiszabása bármekkora bűnt is követett el a személy. A legtöbb országban törvénnyel el is törölték a halálbüntetést.

Ennek ellenére azok a rétegek, amelyek szintén a halálbüntetés ellen vannak, teljes társadalmi rétegeket (szélsőjobb, és szélsőbaloldal, és minden nekik nem tetsző csoportosulást) el akarnak jogi útón törölni, akár örökös börtönbe csukatni, ezeknél a rétegeknél még a halálbüntetést is megengedhetővé tennék.

Egy társadalomban csak addig beszélhetünk demokráciáról, amíg nem a kizárólagos  törvényekkel védik meg a nézeteiket az úgynevezett többségek, vagy a nagyobb társadalmi ráhatással  érdekérvényesítéssel bíró rétegek.

Vannak tehát olyan rétegek, melyek a többségekre ráerőltetik a maguk kizárólagos kiváltságaik eltűrését, viselését, és olyan törvényeket hozatnak a többséggel, melyek más rétegek kizárására szolgálnak a társadalmi rendszerből, továbbá magát a többséget, azaz a törvényalkotót is hátrányos, kiszolgáltatott helyzetbe hozza.

Főleg ezeknek a rétegeknek, vagy csoportoknak érdeke a túlzott hisztériakeltés, hogy a képzeletbeli boton aránytalanabbul előnyösebb, és nagyobb területet foglaljanak el.

Az sem számit nekik, hogy cselekedeteik, az egész társadalmi rendszernek a létét megkérdőjelezik.

Olyan kerettörvényeket erőltettek ki a társadalmaknál, mely kerettörvények alapján a többség bármely tagja is a kiváltságosokon kívül meghurcolhatók, függetlenül attól, hogy valójában elkövette, vagy sem a törvény előírásai alapján a vélt törvényellenességet, nem beszélve arról, hogy a társadalomnak elsődleges érdeke a szólásszabadság megléte.

A szólásszabadság eltörlése egyenlő a diktatúrával, mely után bármi megtörténhet.

A szólásszabadság a társadalom teljes egységét áthatja és szolgálja, ahogy a botnak az egysége a teljes mérete, minden részének való megtartása.

A szólásszabadság intézményének erősebbnek kell lenni, mint az esetleges téves nézetek ellen való törvényben kimondott védekezés, illetve a szólásszabadság intézményének felszámolása.

Ezeknek a botfarigcsáló csoportoknak elsődleges célja a botvégek örökös farigcsálása, és bármit is tesznek a kisebb csoportosulások, az ugynevezett szélsőjobb és szélsőbaloldal azok adminisztratív útón egyszer és mindenkorra való eltörlésének az igénye.

Azzal sem törődve, hogy azok eltörlésük után automatikusan az oldalszélen lévők válnak szélsőséges oldalúvá, hiszen akkora már a szélre kerültek, az akaratuk ellenére.

Az egyértelmű, hogy a két szélső oldal nézetei soha nem lesznek olyan közel egymáshoz, hogy azonosulhatnának egymás gondolataival. Különösen nem a jobb és a baloldalnak, hiszen középen mások vannak, de nem is ez a cél, hiszen az egy elvet valló tömegben is vannak, középen állok, és széleken rekedők, a sorban vannak olyanok, akik, elöl, szeretnek állni, vagy középen, vagy éppen a legutolsó helyen.

Ettől még az egyik oldal sem rosszabb a másiknál, és a sorban azonban, pláne ha létszámkötelező helyzet van, akkor eleve mindenkire szükség van.

A társadalomnak létszámilag is ésszerűen növekedni kell, és a társadalomba, ha tetszik, ha nem, az összes embernek bele kell tartóznia, és bele is tartozik.

Nem lehet ezért diszkriminációt alkalmazni senkivel sem, hogy az elvei nem egyeznek meg másokéval.

Pont azért van annyi ember, hogy pont a különbözőségekből eredően erősödjék a társadalom.

Kimondhatjuk nyugodtan, amíg a bot, bot, addig két vége van, amíg a társadalom az társadalom addig mindig lesznek jobb, és bal helyen állok, mely miatt mindig lesznek legszélsőbbek, és annál is szélsőbbek, míg a legvégére el nem jutunk

Kimondhatjuk nyugodtan a társadalomnak szüksége, van, az ugynevezett szélsőjobb és szélsőbalosokra is, ettől marad erős és egységes a társadalom.

A demokratikus társadalmak csak addig létezhetnek, amíg a szólásszabadság egymással szembeni megértéssel, erőszakmentességgel, és mértékletességgel párosul

 

Budapest 2009-05-19

Rúzsa Etele